A darazsak a nyár végén és ősszel gyakrabban tűnnek fel a méhészetek és gyümölcsösök körül. Ragadozók: elkapják a gyengébb méheket, sőt, mézet is rabolnak.

De ne feledjük, a természetben fontos szerepük van: elpusztítják a kártevő rovarokat, így segítenek megőrizni az egyensúlyt.

A méhész szemével:

• A darazsak a gyenge méhcsaládokat kifoszthatják, ha bejutnak a kaptárba.
• Pánikot okoznak, a méhek ilyenkor abbahagyják a hordást, védekeznek.
• A lódarázs különösen veszélyes, akár egy egész rajt is megtizedelhet.

Mit tehetünk?

• Szűkítsük a kaptárbejárót, hogy a darazsak ne férjenek be.
• Helyezzünk ki csapdákat – például sör, cukor és ecet keverékét –, de mindig távol a kaptártól!
• Tartsuk tisztán a méhészetet, ne maradjon kifröccsent méz, gyümölcs, édes illat.
• Ősszel figyeljük a környéket, és ha lehet, távolítsuk el a darázsfészkeket.

Egyensúly a természetben

A darazsak nem „rosszak” – csak ösztönösen élnek.
A méhész dolga, hogy megóvja a méheit, miközben tiszteletben tartja a természet rendjét.
A bölcs védekezés nem irtás, hanem egyensúlyteremtés. 

Az átlagember szemével:

A darazsak előszeretettel fogyasztanak húst, vagy hús tartalmú élelmiszert/állateledelt. Ha kutyánk vagy macskánk van szabadon, és az állatok nem eszik meg az összes nedves tápot, biztosak lehetünk benne, hogy megjelennek a darazsak és odaszoknak, majd rendszeresen megjelennek.

Magyarországon a legelterjedtebb a német darázs és a kecskedarázs. A német darázs agresszívabb, főleg a fészke közelében és mindkettő csípése fájdalmas és az arra érzékenyeknél allergiás reakciót válthat ki.

Érdemes még megemlíteni 3 darázs alfajt az előbbiek mellett: francia darazsat (sárgafoltos papírdarázs, padlásdarázs, földi darázs).   Ezeknek a csípése is fájdalmas. 

Sokszor találkozhatunk még lódarázzsal, mely nagy mérete miatt könnyen felismerhető.