Elgondolkodtál már azon, hogy egy méh miért pont azt a virágot választja, amit éppen meglátogat? Hidd el, nem a véletlen műve! A mézelő méhek igazi profik, akik több érzékszervi és tudományos tényező alapján döntenek, mielőtt berepülnének egy sziromra. Ez a mi gondoskodásunk, a Te mézed titka!

A szín, amit te nem látsz

A méhek világa a látás szempontjából teljesen más, mint a miénk.

• Ami vonzza őket: A kék, az ibolya, a sárga és – ami a legfontosabb – az UV-fény az, amiben ők utaznak.

• A tiltott szín: A piros! Ezt a színt a méhek nem látják, számukra csupán egy sötét foltnak tűnik.

• A „leszállópálya”: A virágok sokszor olyan UV-mintázatokat hordoznak, amik nekünk láthatatlanok. Ezek a rajzolatok pont olyanok, mint a leszállópályák a reptéren: egyenesen a nektárforráshoz irányítják a méhecskét.

A levendula kékes árnyalata, vagy a napraforgó UV-rajzolata is azt súgja a méhnek: gyere ide, itt van a jutalmad!

Illat, ami hívogató jelként működik

A méhek kiváló szaglással rendelkeznek.

• A nektárban és virágporban gazdag növények (pl. akác, hárs, somkóró) illata hívó jelként működik.
• A túl erős vagy „idegen” illatok (pl. mesterséges anyagok, parfüm) viszont elriasztják őket.

Időjárás és napszak

• Legaktívabbak napos, meleg időben, amikor a nektár is bőséges.
• Reggel és délelőtt keresnek legtöbbet, amikor a virágok friss nektárt termelnek.
  

Tapasztalat és tanulás

A méhek tanulékonyak: ha egy virágfaj nektárban gazdagnak bizonyul, a dolgozók emlékeznek rá, és visszatérnek ugyanoda.
Ezt hívjuk „virághűségnek” — mindig ugyanazt a fajta virágot látogatják, amíg az bőséges.

Összefoglalva:

A mézelő méh virágválasztását a szín, illat, nektártartalom és tapasztalat együttese határozza meg. Nemcsak ösztönből cselekszik, hanem racionálisan optimalizál: ahol a legtöbb nektárt találja a legkevesebb energiával, oda tér vissza.